Mai rohanó világunkban a kisgyermekek zöme mobiltelefonnal, tablettel a kezében ül le még az étkezőasztalhoz is. Így, 36 évesen nem érzem olyan idősnek magam; valahogy mégis helytállónak tartom, ha most azt a bizonyos, már-már közhelyes kifejezést sütöm el: „Bezzeg az én időmben!” Azonban egy közös dolog szerencsére akad az én gyermekkorom és a mostani generáció között: a rajzolás.
Vannak akik a színezők világával, míg mások szülő vagy dajka felügyelete mellett egyből az üres papírra történő, önálló alkotással találkoznak először. Az első felhő, házikó, kis virág és napocska megteremtése – legyen az mosolygós vagy teli sárga – felemelő érzés a gyermek és a felnőtt számára egyaránt. Emlékezzünk csak vissza, hogyan járt át bennünket a kreativitás varázsa akkoriban. Milyen lelkesedéssel mutogattuk frissen elkészült remekműveinket családunknak, barátainknak, a szomszéd néninek, bárkinek, aki hajlandó volt megnézni. Kaptunk érte negatív kritikát? Nem jellemző. Kedvesen mosolyogva azt mondták, nagyon ügyes vagy!
Az idő múlásával a dolgok azonban lassan változni kezdenek. Az iskolapadban már megszabják, mit és hogyan rajzoljunk, pontoznak, értékelnek bennünket. És valljuk be, ez bizony sokakban visszás érzetet kelthet. Akadnak, akik ezáltal meg is állnak a művészetórák során kötelező rajzok elkészítésének szintjén. Mások folytatják az utat, hobbiból is rajzolgatnak, színezgetnek, firkálgatnak. Egyesek olyannyira elmélyülnek a témában, hogy oktatóanyagokat keresnek, tanfolyamra is beiratkoznak akár. Egy dolog azonban általánosságban véve elmondható: Mindenki a saját érdeklődési és fejlődési szintjén, de rajzol vagy rajzolt már valaha.
A rajzolás pszichológiája
Egyes kutatások szerint a rajzolás számtalan pozitív hatással bír. Amellett, hogy fejleszti a kognitív képességeket, összehangolja az agyféltekéket, fontos stresszcsökkentő szerepe is van. A kreatív tevékenységek, a művészet különböző aspektusai mind segítenek érzéseink és gondolataink kifejezésében. A teljes elmélyülés során olyan különös mentális állapotba kerülünk, mintha vezetett meditációban vennénk részt.
Számomra a kreatív alkotás az élet szerves része. Kikapcsol, feltölt, megnyugtat, inspirál, magabiztossá tesz. Megszámlálhatatlanul sok érzés kerít hatalmába a különféle projektek készítése során, és ami a legfontosabb: ezek mindegyike pozitív.
Vannak olyan emberek, akik úgy vélik, a rajzolás egy adottság. Vagy jó benne az illető vagy nem és pont. Én azonban ezzel az állítással egyáltalán nem értek egyet. Megfigyeléssel és gyakorlással ez a készség is hatékonyan fejleszthető.
A fejlődés lényege a kísérletezés
Én magam nem vettem részt tanfolyamon, nem bújtam rajztechnikát tanító könyveket. Egyszerűen megragadtam a ceruzát amikor épp kedvem volt hozzá és nekifogtam. Tökéletes lett minden elsőre? Nem, dehogy! Feladtam, mondván ez nekem nem megy? Na még az kéne, dehogy! Gyakoroltam, próbálkoztam és a saját kudarcaimból építkezve tanultam. Ez a fejlődés lényege.
Egyes napokon, amikor jön a belső késztetés, hogy úgy rajzolnék valamit, az agyam max sebességre kapcsol. Ilyen szempontból valamelyest zavaró tényező az, ha valakit nagyon sok minden érdekel. Témáról témára váltogat az elme ilyenkor és nehéz egyetlen letisztult képet megfogni. Nem állítom, hogy nincsenek teljesen fejből készült, saját gondolatvilágot ábrázoló rajzaim, skicceim, de elenyésző a számuk, pont ezen okból. Az én bevált taktikám a keresés.
Mindenkinek vannak a szívéhez közel álló témái, amiket meg lehet örökíteni valamilyen módon. Én imádom a fantasy, science fiction és egyéb elvont ábrázolásokat. Vannak kedvenc meséim, szeretem az állatokat, a növényvilágot, a könyveket és még sorolhatnám. Amikor kedvem támad ceruzát ragadni, általában ezekből a topikokból választok egy hangulatomhoz illőt és az interneten vagy a Pinterest alkalmazásban keresek egy olyat, ami igazán megfog. Miután meglelem a tökéletes képet, szabadkézzel vezetem fel a papírra és árnyékolom amennyiben szükséges.
Nem tartom magam profi rajzolónak, van még hová fejlődnöm. Az utóbbi években más tevékenységek jobban lekötötték a figyelmem, így az elengedhetetlen gyakorlás elmaradt. Viszont imádom csinálni! Leírhatatlan érzés amikor a fehér lapon megjelennek a felismerhető vonalak és kialakul a forma, a tér, az árnyalatok. Lehet, hogy nem 100%-ban egyezik az eredetivel, de kérdem én, van két teljesen egyforma rajz? Még egy adott ember sem képes rá, hogy teljes mértékben azonos képet alkosson kétszer egymás után. Így nem bánkódom miatta és bátran felvállalom a világ előtt tökéletlenségemet.
Ha Téged is érdekel a rajzolás, de magad sem tudod, hol és hogyan kezdd el, maradj velem. A későbbiekben hozok pár szuper tippet, amit érdemes lehet kipróbálnod.