Vannak olyan dolgok az életben, amelyek észrevétlenül válnak szerves részünkké. Számomra az írás pont ilyen volt. Már kisgyerekként faltam a könyveket. Felfedeztem, hogy a történetek csodavilágában bármi megtörténhet. Ahogy telt-múlt az idő, elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy én magam is alkossak.
Az első történetem megszületése
Nem volt egyszerű gyermekkorom, őszintén megvallva, a 90%-ára nem is emlékszem. Azonban vagyok olyan szentimentális, hogy mindent megőriztem, ami jelentőséggel bírt. Így a mai napig ott lapul a fiókom mélyén az első füzet, amibe történeteimet írtam.
A legelső novellám általános iskolás koromban született meg. Mint a lenti képen is látható, 4. osztályos kisdiák voltam még akkoriban. A napokban előkerestem a füzetecskét és mosolyogva olvastam újra a lehetetlen sztorit. Hogy vajon felnőtt fejjel szalonképesnek ítélem e meg? Nos… nem igazán, és nem csupán a helyesírási hibák és szóismétlések miatt. Így utólagos engedelmeddel, kedves olvasó, megkímélnélek az Enid kalandjai című sikertelen próbálkozásom teljes változatának elolvasásától.
Egy rövid betekintés keretében annyit mondanék róla, hogy ebben aztán volt minden. Szeretet, barátság, szerelem, félelem, bátorság, gyász. Farkasok, amazonok, egy beszélő őzike, no meg persze a főhősnő, aki fejezeteken át bolyongott az erdőben és gombát vagy épp virágot szedett. Meglehet, hogy nem egy kiforrott pályamű, de engem mégis büszkeséggel tölt el. Akárhogy nézem is, ez indított el az utamon.
Az írás mint menedék
Nem tudom, mennyire vagy jártas a pszichológiában, de feltételezem, már Te magad is hallottál a különféle megküzdési mechanizmusokról. Vannak olyan traumatikus életesemények, amelyek hatására az agyunk egyfajta masszív, áthatolhatatlan ködfátylat húz, hogy megvédelmezzen bennünket. Így habár emlékképeim nincsenek arról a korszakról, a dátum szerint ismert tények arra engednek következtetni, hogy az akkortájt megélt élethelyzetből menekülve íródott a mű.
Nem hiába kutatja több pszichológus és mentálhigiénés szakember is az írás gyógyító erejét. Sok esetben saját bőrömön tapasztaltam, hogy van benne valami. Gondolj csak bele! Nap mint nap milliárdnyi impulzus ér bennünket. Ezek éppúgy kiválthatnak belőlünk pozitív, mint negatív érzéseket. Az elménk pedig úgy van programozva, hogy 100.000-rel száguld, elemez, raktároz és majd a nap végén selejtez, HA….. Nos, igen… HA biztosítjuk számára a megfelelő és szükséges feltételeket. A szervezetünk ugyanis egy nagyon okosan felépített rendszer. A testünk regenerációjáért felelős misztikum pedig nem más, mint az alvás.
Minden alvási szakasznak megvan a maga szerepe és fontossága. Ha ez a ciklus megszakad, felborul, hosszú távon nagyon súlyos következményekkel járhat. Én magam nem vagyok szakértő a témában, csupán érdekelt és utánaolvastam. Ha neked is felkeltette az érdeklődésed, jószívvel ajánlom az alábbi oldalakat:
https://www.webbeteg.hu/cikkek/apnoe/13816/alvas-alvasi-fazisok
https://semmelweis.hu/egeszsegfejlesztes/2026/01/13/alvashiany-boven-tobb-mint-egyszeru-faradtsag/
Na, de mi a helyzet akkor, ha olyan élethelyzetben vagyunk, ami szorongást vált ki belőlünk? Sajnos olyankor az alvás minősége is romlik, az agyunk belefullad a sok negatív érzésbe, és a szelektálás is elmarad. Reggel ugyanolyan fáradtan ébredünk mint ahogy lefeküdtünk. Napközben próbálunk valahogy túlélni. A mókuskerék pedig csak forog tovább napról napra, hétről hétre, ki tudja meddig.
A nagy kérdés az, hogy mit tehetünk ezellen? Egyesek kibeszélik magukból szakember vagy egy jó barát társaságában. Azonban valljuk be töredelmesen, vannak olyan dolgok, amik kapcsán nehéz megnyílnunk. Az írás ebben a tekintetben hatalmas mankó tud lenni. Ahelyett például, hogy esténkét az ágyban forgolódva már tizedjére játszod újra az aznapi vitát és jönnek a tipikus „azt kellett volna neki mondanom, hogy…” kezdetű mondatok, ragadj tollat és kezdj el naplózni! Annyi gondolat tart ébren, ami egy egész regénysorozatot kitesz? Fogalmazd meg, írd ki magadból és – ha úgy érzed, a történeted kicsit másokról is szól és segítség lehet, – oszd meg a világgal!
Az írás jelentősége a világomban
Tizenéves fejjel, az első történetem papírra vetése után alighanem arról álmodoztam, hogy ilyen idős koromra híres író leszek, több száz kiadott műremekkel a hátam mögött. A tökéletesre való törekvéseim és a kóros időhiány azonban gátat vetett ezen törekvéseimnek. Ha konkrét számokra vagy kíváncsi, elárulom; egy darab novellám jelent meg ezidáig nyomtatott kiadásban, Álom és valóság címmel. Ő volt az egyetlen, amit be mertem küldeni pályázatra, de emellett lapul még jópár befejezett írás és megkezdett regény is a fiókomban.
Az íráshoz vezető út számomra nem egy tudatos lépéssel kezdődött. Mostanra azonban szerves részemmé vált. Segít feldolgozni a történteket. Megérteni az összefüggéseket. Megélni és kifejezni a bennem kavargó érzéseket. Hagyom, hogy a gondolataim szabadon áramoljanak, sercegjen a toll vagy kattogjon a billentyűzet és ezáltal a lelkem is könnyebbé válik. Legyen szó valós vagy kitalált történetekről, az írás a múltam, jelenem és jövőm.